Első két bejegyzésem kissé rendhagyó lesz, már-már filozofikusnak fog hatni, de azért megnyugtatok mindenkit, hogy a folytatás nem lesz ezekhez hasonló, sőt.
Elsősorban azért kezdem el immáron a harmadik blogomat, amit saját szándék ösztökélt, és nem suliban szerkesztettük meg kötelezőképpen, mert valamit szeretnék letenni az asztalra. No nem a bloggal szeretném ezt elérni, annyira még nem vagyok őrült, de egy blog, véleményem szerint tökéletes ahhoz, hogy gyakoroljak. Hogy mit is?
Természetesen az írást. Az írással sosem volt bajom, szeretek írni, igazából a probléma nem is ott kezdődik, hogy mit és miről írjak, hanem hogy elkezdjem. A motivációs erő - talán ez a legjobb szó rá. Úgy vélem, hogyha kapok ilyen-olyan kritikát, meg mások megosztják véleményüket a saját írásaimmal kapcsolatban, az majd kellő löketet ad, hogy a későbbi írói ambícióimat is véghez vigyem meg természetesen mindeközben fejlesztem is önmagam.
Nemrég vettem egy könyvet, melyben azt írták, hogy egy írópalánta minimum napi fél-1 órát szánjon az írásra - ha nem is ír, de legalább gondolkozzon rajta. Úgy vélem, hogy gondolkoztam most már eleget, és ideje gyakorlatban is kibontakoztatni mindazt a fantáziát, ötlethalmazt, történetcsírát, amik a fejemben megfogalmazódtak az elmúlt évek során.
Persze kicsit félek is - és ki ne tenné, hiszen a nagy nyilvánosság előtt szerepelni még az interneten sem olyan egyszerű. Azonban elérkezettnek látom az időt, hogy végre kibontakoztassam a saját történetemet, megírhassam azt az egy sort, amit beírhat minden ember az élet nagy színjátékába, ahogy azt Keating professzor is idézi Whitmantől a Holt költők társaságában.
Tehát célom nem a világmegváltás, mielőtt bárki erre gondolna, sokkal inkább megtalálni a saját hangomat a hat milliárd másik hang között. Úgy is fogalmazhatnék, hogy önmegismerkedési túra lesz ez a blog, legalábbis annak szánom, és ha nem is ez lesz a "történetem" - erről majd a következő bejegyzésben lesz szó - csúcspontja, mindenesetre jó lenne, ha erre majd egyfajta katalizátorként mutogathatok vissza hosszú-hosszú évek után.
És hogy miért a crossovert választottam blogom címének? Amikor ez az egész tematika kipattant a fejemből, akkor csupán az volt a célom, hogy kitalált történetekben egyesítsem kedvenc film- és regényhőseimet - a blog főkoncepciója ez lesz. Tehát ezek az írásaim könnyed, szórakoztató, popcornzabálós sztorik lesznek, melyek számomra is legfőképp a szórakoztatás funkcióját töltik be és megtestesítik az íráshoz irányuló szeretetemet, imádatomat.
Miután megírtam a blogom felütésének szánt első bejegyzést - nem ezt, a következőt - akkor tudatosult bennem, hogy ez a crossover igazából a mindennapi dolgok rám gyakorolt hatásairól is szól. Úgyhogy ennek a vonulatnak az írásai inkább elmélkedések lesznek, és az előző blogjaimmal ellentétben már nem elemző módon fogok hozzáállni friss film-, sorozat-, zeneélményeimhez, vagy a mindennapjaimban látott vagy tapasztalt dolgokhoz, hanem az általuk gerjesztett gondolatokat igyekszem papírra vésni... bocsánat, begépelni a blogba.
Szóval ez jelenleg a két főkoncepció, mely ennek a blognak a miatyánkja lesz, idővel ez lehet bővülni fog vagy változni, ennek a lehetőségét nem zárom ki. Remélem, hogy írásaim, attól függően, hogy melyik csoportba fognak tartozni, de ti belőletek is kivált egy-két gondolatot, amit nyugodtan osszatok meg velem, akár publikusan, akár emailben vagy más elérhetőségen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése