Hobbit - The Desolation of Smaug/Smaug pusztasága (2013)

Itt pedig a Hobbit második részéről készült kritikámat olvashatjátok!

Riddick (2013)

Októberben nagy szerencsémre sikerült befurakodnom a frissen indult Fantazmo.hu stábjába, ahol ezentúl megjelennek a sci-fi/fantasy/horror filmekről írt kritikáim. A továbbiakban ezekre már én is csak linkelni fogok, hátha találtok további érdekességet a Fantazmón :)

A Riddickről született észrevételeimet itt olvashatjátok, egyébként egy B--os élmény volt számomra.

Captain Phillips - Phillips Kapitány (2013)

Bevallom, nagyon sajnáltam, hogy kimaradt a Captain Phillips az őszi mozizós turnéból, de ami késik, nem múlik alapon pár hónapos csúszással sikerült megtekinteni, ami messze felülmúlta a várakozásaimat. Paul Greengrass szakmai stábja ügyesen dobta össze a trailert, ami jóformán csak a cselekmény első óráját lőtte el, így maradt bőven izgulni való a hátralévő időre.

Iron Man 3 - Vasember 3 (2013)

Nagyjából pont egy évvel ezelőtt mindenki azt kiabálta: Joss Whedon megcsinálta! A kérdés az volt, hogy az Avengers nagy volumenű cselekménye után a szóló filmek képesek lesznek-e minőségben és tartalomban is megközelíteni az Avengers színvonalát. A Marvelnél nem bízták a véletlenre az Iron Man franchise-t, és megkeresték Shane Blacket, aki a Robert Downey Jr. legjobb filmjét, a Kiss Kiss Bang Banget is rendezte. Csak reménykedtem benne, hogy a közös munka ismét gyümölcsözőnek fog bizonyulni, és szerencsére így is lett.

Joss Whedon nevét most felváltja Shane Blacké, és idén őt kell éltetni. Shane Black megcsinálta! Megmutatta, hogy nem kell egy szuperhős alakulat ahhoz, hogy elszálljon az agyunk, elég egy tartalmas forgatókönyv, egy jó nagy csavarral, a megszokott látványelemekkel, no meg RDJ-vel, aki ezúttal már igazán megcsillogtathatta színészi képességeit, hiszen Black bízott benne. Kellett ez a bizalom, hiszen előzetesen megejtették, hogy ebben a filmben már Tony Stark nagyobb szerepet kap, nem csak Vasemberre fognak igazán fókuszálni, és ezt lehetett volna nagyon rosszul is elintézni.

Persze az előző filmekben is kaptunk Tony Starkot, de azokban a filmekben nagyon egybe olvadt a két karakter. A páncél nélkül nem igazán tudta megmutatni, mire is képes - felfedezett egy új atomot, meg ugye összebarkácsolta a páncélokat, de ezeken kívül élesben nem láthattuk eddig. A harmadik felvonásban azonban erre is odafigyeltek, hogy megmutassák, hogy Tony Stark a saját lábán is képes megállni. De nemcsak az akcióra ügyeltek, hanem a lelki fejlődésre is, amin Stark az Avengersben történtek miatt elindult, és ebben a filmben végig is megy. Eddig ficánkolt RDJ a szerepben, hiszen szinte csak magát kellett adnia, de most végre belemélyülhetett Stark bugyraiba, és ez is jól állt neki.

Hatalmas taps jár a készítőknek, hiszen a film legnagyobb csavarját nem lőtték el sem a trailerben, sem pletyka terén. Persze, aki utána olvasott, mint én, az tudta, hogy nem csak a Mandarin bukkan fel, mint esetleges ellenség, és a film elején gondolkoztam is azon, hogy vajon hogyan fér majd el a cselekményben két főgonosz. Aztán jött a film közepén a megvilágosodás és a csettintés. Guy Pearce és Ben Kingsley is emelték játékukkal a film színvonalát, főleg utóbbi volt zseniális.

Black tanult az első két film hibáiból, és szépen építette fel az egész történetet, nem volt igazán kapkodás - bár lehet második megnézésre már máshogy gondolnám ezt. Odafigyelt a többi szuperhősös film hibáira is. Stark zsenialitása mindig előre viszi a cselekményt és saját jellemfejlődését - pl. a The Dark Knightban mai napig felesleges jelenetként hat számomra, amikor Batman az ujjlenyomatot vizsgálja a lövedékeken - nincsen üresjárat, és a szálakat mindig a legjobbkor rakja a háttérbe, hogy aztán a semmiből ismét előkerüljenek. Ki merem jelenteni, hogy az Iron Man franchise legjobb epizódját készítette el Black, és még azt is meg merem kockáztatni, hogy az Avengers szintjén van. A poénokat megtartotta, de közben elmélyítette a karaktereket, és még emberibbé tette őket, ha lehet ilyet mondani egy szuperhősös filmvilág karaktereiről. Na és az akciókra sem lehet panasz, ezúttal nem két perc alatt végeznek a főgonosszal, sőt... Amiért mindenképp plusz pont jár, az a frappáns narratív keret, ami viszont csak a végefőcím utáni szokásos jelenetben derül ki, hogy mi is az. Én jót nevettem rajta, igaz, azt vártam, hogy a következő Marveles filmeket fogja ismét megalapozni. Ki kell még emelnem a zenét, melyet Brian Tyler komponált, és ezúttal a végefőcím alatt is az ő témái zúznak a megszokott rock-nóták helyett, de ez egyáltalán nem gond. A film egyetlen negatívuma, hogy 3D-ben semmi extrát nem ad (ez sem), és nem is értem igazán, hiszen enélkül is rekordokat döntene a nézettség.

Hatalmas filmélmény, mindenkinek bátran ajánlom. Nem úszhatja meg egy A- alatt.

Glory - Az 54. hadtest (1989)

Mivel serényen dolgozom legújabb regényemen, ezért a napokban Denzel Washington-maratont tartottam. Hogy pontosan miért, majd később elárulom, lesz egy nagyon komoly felhívás, úgyhogy a hű olvasóim figyeljék minden egyes posztomat árgus szemekkel!

De elég a kertelésből, térjünk is rá a lényegre, a Gloryra. Emlékszem, amikor először láttam ezt a filmet, még nem nagyon vágtam az angolt, és teljesen letaglózott a vége, amikor a cselekmény során megismert összes karakter 10 perc alatt meghal. Akkor mérhetetlen gyász lett rajtam úrrá, és nagyon sajnáltam mindenkit, nemcsak a filmből, hanem a valóságból is, hiszen a Glory történelmi eseményen alapszik. Az első, teljesen feketékből álló hadtestről szól, akik az amerikai polgárháborúban részt vettek. Mint a film végén megtudjuk, többek között az ő hősiességüknek köszönhető, hogy megfordult a háború menete, és végül az északiak nyertek.

Dredd (2012)

Lehet, hogy van még jövője az akciófilmeknek?! Ezen gondolkoztam, mire a végéhez értem a 2012-es Dredd bíró remake-nek, rebootnak, vagy akárminek is nevezzem ezt. A nyári Raid Redemption után végre egy angol nyelvű akciófilm is odaütött, ahova kell, és mindezt tette úgy, hogy közben nem kellett fogni a fejemet a karakterek minden egyes mondata után. Szórakoztató, pörgős, látványos, kell ennél több? Talán a poénos, humoros hiányzik a felsorolásból, no de Dredd könyörtelen világa nem olyan, ahol megférne a viccelődés két emberi agyvelő kiloccsantása között.

Az alaptörténet szerint a jövőben úgynevezett megavárosokban élnek már az emberek, ahol a régi és az új világ építményei között tengetik mindennapjaikat. Leginkább káosz és félelem uralja az utcákat, ahol az egyetlen rendfenntartó erő a bírói szervezet. Főszereplőnk is ennek a szervnek a tagja, méghozzá az egyik leghírhedtebb. Nagyjából úgy lehetne leírni őket, mintha 18+-os Jedi lovagrend lennének: betartatják a törvényt, igyekeznek az igazságot szolgálni, de ugyanakkor nem riadnak vissza a drasztikusabb eszközök alkalmazásától. Ha egy bűnöző egyszer már kezet emelt rájuk, annak nem adnak még egy esélyt erre - ahogy az ésszerű is lenne.

Igazából két dolgot emelnék ki a Dreddből. Az első, hogy végre sikerült egy olyan melléksztorit belecsempészni a film világába, ami megerősíti a 3D-s filmjelleget. Az irónia, hogy pont 2D-ben láttam, de még így is el tudtam képzelni, hogy 3D-s szemüveggel milyen jól nézhettek volna ki egyes jelenetek. Van ugyanis egy új drog, amitől a junkie-k időérzéke teljesen eltorzul, és csupán az idő 1%-át érzékelik. Ez főleg akkor hatásos, amikor a maffia tagjai a 200. emeletről dobják ki az ellenlábasaikat: minden belassul, az üvegszilánkok pedig melletted zuhannak. A másik nagy hatásvadász jelenet, amikor éppen beszívott junkie-k időtorzult szemszögéből látjuk, ahogy Dredd és padawanja rendet rak: ekkor a golyók és a hömpölygő vérfolyamok is belassulnak.

A 3D rendes alkalmazása mellett a helyszín jelentős még. Valószínűleg már rég nekikezdtek a forgatásnak, mielőtt a Raid Redemption kikerült volna, de itt is egy maffiózók által irányított lakótömb adja a filmteret. Ez a lezárt tér ad egy klausztrofóbiás hangulatot, de ugyanakkor a főszereplőket is a kiállsz az életedért vagy meghalsz élethelyzet elé állítja. Természetesen a két főhős az előbbit választja, és addig nem nyugszanak, míg a maffia fejét is az igazság elé nem állítják.

A főszereplő előtt Lena Headyről is meg kell emlékezni, akiről most már biztosan kijelenthető, hogy sokkal jobban állnak neki a negatív szerepek. A Dreddben ő alakítja a fő maffiavezért, Ma-Mát, egy nagyon brutális háttértörténettel. Csak csettinteni lehet a teljesítménye láttán.

Karl Urban mondhatni remek választás volt Dreddnek, sokkal emlékezetesebbet nyújt, mint anno Stallone tette, még úgy is, hogy egész film alatt csak a száját látjuk a sisak alatt. A folyton lekonyuló szája, és az "Én vagyok a törvény" hangoztatása tökéletesen visszaadja Dredd lelkivilágát: ő egy olyan fickó, aki kitart a bírákba vetett hite mellett, és meggyőződése, hogy valóban a törvényt képviseli. Ebből fakad számomra a film egyetlen igazi negatívuma, ugyanis a történet vége felé kiderül, hogy a bírák sem egy szent és megvesztegethetetlen csoport. Ennek ellenére a végén mégsem kezdenek el nyomozni, hogy mennyire korrupt a társaság, és Dredd ugyanazzal a monológgal zárja a filmet, mint amivel kezdte.

De tudjuk be ezt annak, hogy ezt a szálat meghagyják a folytatásra. Ami sajnos a gyatra bevétel miatt nem valószínű, hogy jönni fog, pedig ahogy olvasom, az író és Urban is nagyon belelkesült a filmtől, és egy trilógia mellett egy esetleges kábel-televíziós folytatásról is elgondolkodtak már. Mindenesetre a Dredd önmagában is megállja a helyét, ami további pozitívum. Adok is neki egy B+-t, és bízom a legjobbakban.

End of Watch - Az utolsó műszak (2012)

Ez a film ad egy hatalmas gyomrost, és utána napokig nem tudsz magadhoz térni tőle. David Ayer ezúttal már nemcsak az írást, hanem a rendezést is elvállalta, és ezzel sikerült megfejelnie még a Training Dayt is minőségben. Pedig sosem gondoltam volna, hogy Jake Gyllenhaal egy ilyen komoly drámában megállná a helyét, de kellemesen csalódtam benne, ahogy az eddig számomra ismeretlen Michael Pena is el tudta mélyíteni a filmet hiteles alakításával.

Ayer hagyományaihoz híven a helyszín ismét Los Angeles, és ezúttal is egy zsarupáros van a középpontban: két újonc, Brian Taylor (Gyllenhaal) és Mike Zavala (Pena) járőrözéseit, mindennapi életüket követhetjük nyomon. Ayer igen merészet húzott, hiszen a film fele kézikamerával lett felvéve, és a másik fele is igyekezett beleilleni ebbe a kézikamerás perspektívába. Mivel manapság az effajta filmek egybeforrtak a horror zsánerével, ezért nagy előítéletekkel kellett megküzdenie az End of Watchnak, de ezt az akadályt sikerrel vette.