The Tenant (2010)

Ebbe nagyon csúnyán belefutottam, bevallom. IMDB-n az ugyanezen a néven futó, de 1976-os film pontjait néztem, aminek következtében kíváncsian vártam, hogy mit tud egy horror 8.0-s IMDB score-ral. Aztán a film közepén már rájöttem, hogy átverés áldozata lettem, de azért végigszenvedtem a filmet a sok logikai buktatója ellenére.

Hogy kicsit kapcsolódjon az előző horrorhoz, a Session 9-hoz, kezdjük azzal, hogy csodák csodájára ez is egy elhagyatott elmegyógyintézetben játszódik. Még egy ok arra, hogy messzire kerüljük el ezeket a helyeket, főleg éjszaka, mert még ha genetikai vagy elmebeteg szörnyek nem is várnak ránk odabenn, a csövesek álmunkban tuti a szánkba hugyoznak.

Rögtön a lényegre törnék: ami a Session 9 erőssége volt, a hangulat megteremtése mellett a kiváló szereplők, az a The Tenantból nagyon hiányzik. Pedig a hangulat itt is adott lenne, elmegyógyintézet, sok mentális beteggel, akiknek ordibálásait még a mai napig hallani az intézet falai között, viszont olyan üres karaktereket sikerült összeverbuválnia a rendezőnek, hogy ez ismét csak átcsap vígjáték kategóriába. A szereplők cselekedetei mögé nem tudunk bele látni, kezdve az asszisztenstől, a lány tesó traumáján keresztül a film végi doktor sejtelmes mosolyáig. A Halloweenben jól látható, hogy egy lány nem fog barátságosan közeledni egy monstrumhoz csak mert kiderül róla, hogy az valójában a testvére volt valamikor. Ehhez képest itt is kapunk egy hasonló szituációt, egy még torzabb szörnytestvérrel, akiről a lány egész életében nem is hallott/látott, és a létezéséről is csak véletlen szerzett tudomást, ennek ellenére megpróbálja megértetni magát vele, sőt még meg is siratja a végén. Nonszensz. Arról már nem is beszélve, hogy a kísérletező doktorról a film végén kiderül, hogy vígan éli világát, és bár meg akarta ölni szörnygyermekét, amiben végső soron kudarcot vallott, mégis mélyen megérinti fia halála. De csodás asszisztense, akiről rohadtul nem lehet eldönteni, hogy most mit akar igazán az egész film során, előrukkol egy szérummal, amivel megismételhető lesz majd a kísérlet. Csodás, azért remélem második filmet nem terveznek, mert az emberiség elleni bűntett lenne.

Igen, tényleg borzalmas...

A szereplők motiválatlansága nagyon szembetűnő ebben a filmben, viszont hogy valami jót is írjak róla: legalább nem a szokásos, "csak egyetlen túlélő marad talpon" horrorral van dolgunk, hanem épp ellenkezőleg, alig pusztul valaki. Az más kérdés, hogy félelmet nem tud ébreszteni bennünk a film, akármennyire is próbálkozik - és az, hogy néma gyerekeket raktak be az áldozatok közé, inkább egy újabb humorforrás lesz, mint aggódás faktor. Nagy Ferót idézve, mindenki jó valamire, max elrettentő példának! Hát Ric La Monte rendező remélem vette a lapot, és ezentúl messzire elkerüli a zsánert.