Van Damme ebben a filmben sem a párbeszédeivel fogja elnyerni a tetszésünket |
Hogy beleilljen a kánonba, visszahozták Jean-Claude van
Damme-ot, és öreg pajtiját, Dolph Lundgrent is, akik most kivételesen nem
egymást aprítják, hanem utóbbi nyal az előbbinek. Ezzel is jelezve azt, hogy
alaposan megváltoztak az erőviszonyok az első filmhez képest. Már a harmadik,
Oroszországban játszódó film vége is azt sugallta, hogy egy új korszak érkezik
a franchise számára, és ezzel az újabb alkotással immáron kőbe is vésték a
követendő új utat: Scott Adkins azaz mindenki kedvenc Juri Bojkája lesz a húzónév innentől kezdve.
Igazából pont az lett a gyengéje a filmnek, mint ami az
erőssége: megpróbáltak egy hiteles, karakterorientált sztorival előállni, ami
miatt elhúzódik a játékidő, majd 100 perces lesz. Ez önmagában nem lenne baj,
de azzal már gond van, hogy az igazi akciójelenetek csak a 60. perc környékétől
kezdődnek, és túlságosan nagy a szakadék a film két része között. Míg az első
felében Adkins karakterének mélységét próbálják meg előtérbe hozni, addig a
második részben ezt a kút mélyébe dobják, és előhozzák a főszereplő vadállat
énjét, miközben kinyír mindenkit.
Amit az Expendables 2-ben sikerült megoldani, azt itt nem,
és emiatt az összélmény is romlik. És az igazat megvallva az akciójelenetek sem
lettek olyan emlékezetesek, mint ahogy azt elvárta volna az ember az Adkins-Van
Damme-Lundgren triótól. Főleg Adkins és Lundgren csatája lesz vicckategória,
nem is értem, hogy lehetett ilyen béna harckoreográfiát megvalósítani.
A badass nézésekben azért kiválóan teljesít a film |
A Day of Reckoning nem tudott maradandót alkotni, azonban
megvan a potenciál rá, hogy a folytatásban korrigálják a hibákat. Addig is viszont
egy C-nél jobb értékelést nem tudok neki adni. A tipikus egyszer nézős
akciófilm kategória. Sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése