Denzel Washington a farkas, aki a többi farkasra vadászik a filmben |
És ez a valóság nem egy sétagalopp itt a 21. században: az a csillogás-villogás, ami Hollywoodból visszaköszön, az egy olyan jól működő álarc, amire minden nagyvárosnak szüksége van. Ahogy Budapestet sem rögtön a nyolcadik kerülettel reklámoznánk egy külföldi számára, úgy érthető módon Los Angelest sem a mexikói és a fekete negyedeivel fogják promózni, ahol tényleg egyetlen törvény uralkodik: a túlélés törvénye.
A Kiképzést tavaly sikerült először megtekintenem - régebben mindig elkezdtem az RTL-en, de mivel folyton későn adták le, és képesek voltak 20 percenként bevágni egy reklámblokkot, a film első 40 perce után megelégeltem a dolgot. Aztán most úgy gondoltam, hogy berakom DVD-n, és végignézem, mert először sikerült úgy igazán lekötnie a Denzel Washington-Ethan Hawke párosnak, és nem csalódtam.
A történet nagy vonalakban egy újonc és egy veterán kopó első közös napjáról szól. A tapasztalt kábszerrendőrt alakító Denzel Washington zseniális a szerepben, nem hiába kapott érte Oscar-díjat. Elhisszük róla, hogy anno ő is ugyanolyan lelkiismeretes volt, mint a frissen kezdő Ethan Hawke karaktere, de az évek során rádöbbent, hogy nincs fehér és fekete, a bűnözőket csak a rosszak taktikájával és módszereivel lehet elfogni, kiiktatni a forgalomból. Ahogy ő is mondja, hogy megvédjük a bárányt a farkasoktól, farkasokká kell válnunk.
Több okból is kiábrándító a film. Egyrészt itt van ez a zsaru, aki nem fél törvénytelen eszközökhöz nyúlni, és aki képes még a régi "barátaival" is végezni a túlélés érdekében. Másrészt meg ott van a tény, hogy a rendőrök sem mindenhatók, hiába tekint rájuk úgy az átlagember. Simán rájuk lőnek, ha rossz negyedben kötnek ki, de a legnagyobb gyomrost talán az nyújtja, amikor Washington karakterének fejesei közlik vele, hogy az orosz maffiától még ők maguk sem tudják megvédeni őt.
Ethan Hawke vajon tényleg beszívott a forgatáson? |
Az első egy év posztjaihoz hasonlóan ez is egy kicsit filozófiai jellegű lett, és még igazából bele sem lendültem. Lényeg a lényeg, hogy David Ayer tökéletesen meg tudja ragadni azt az atmoszférát, hangulatot, amiben ő is felnőtt Los Angeles utcáin. És ha belegondolunk, hogy a filmek sosem olyan félelmetesek, mint maga a valóság, akkor el is megy a kedvünk attól, hogy a közeljövőbe a hollywoodi csillagokhoz látogassunk.
A filmet én leginkább egy karakterdrámának sorolnám be, mintsem egy kriminek vagy akciófilmnek, hiszen a két főhős egymás közti kapcsolatának változása viszi előre igazán a cselekményszálat. A zöldfülű Jake Hoyt reggel még egy istenként tekint Alonzóra, teljesen meghunyászkodik előtte, aztán estére meg már szembeszegül vele. Az út, ami A-tól B pontba vezet pedig magával ragadó, nem unatkozik egy percig sem a néző, ahogy elmerül Los Angeles legmélyebb bugyraiban egy rendőrpáros szemszögéből. Nem is adhatok rá mást, mint egy A--t, de csak azért, mert az End of Watch című filmjével még ezt is túlszárnyalta Ayer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése