Psychotica (2010)

Rögtön térjünk a lényegre. A film érdekes koncepcióval dolgozik - az amerikai kormány egy tagja megelégelve a sok drogos junkie-t, tudósok révén kifejleszt egy olyan drogot, melynek hatására a delikvensek öngyilkossá válnak a trip során. Ezzel végül is a drogfogyasztók kezébe adnák saját végzetük kulcsát, és csak rajtuk múlik, hogy élnek-e vele. Természetesen azért vannak kivételes esetek, 10-ből egy emberben öngyilkos helyett sorozatgyilkost ébreszt fel a pszichotikus szer.

És hogy legyenek hősök is, akikért izgulhassunk, kapunk egy társaságot, akiknek tagjai, megunva a drogos életet, megfogadják, hogy még egyszer utoljára szállnak egyet az egyikük rokonának vidéki házában, de azután befejezik ezt a degradáló életmódot. Ez az új szer azonban tesz róla, hogy az az utolsó alkalom végzetes legyen.

Egyesek öngyilkosokká válnak, a drogdílerből vérengző zombi lesz (ami kicsit kilóg a valósághű ábrázolásból), míg néhányan a politikus által megbízott tudós-végrehajtónak esik áldozatul. Szóval horrorhoz hűen a végére csupán ketten maradnak életben, és hogy nyílt vége legyen, a drog kikerül a nagypiacra, hogy megtisztulhasson az amerikai nép a drogosoktól.

Értem én, hogy inkább személyessé próbálták leszűkíteni az egészet, de szerintem jobban működne a sztori egy ilyen érdekes alapkoncepcióval, ha éppenséggel kitágították volna azt. Mert ez a módszer, hogy olyan drogokat állítunk elő, melyek használatával végeznek magukkal az emberek, a kormány részéről nézve pragmatikus szempontból abszolút megéri - megtisztítja a társadalmat a mocsoktól, anélkül, hogy közvetlenül beavatkozna azok életébe. Azonban ez az eljárás mégsem teljesen humanista, valljuk be - arról nem is beszélve, hogyha a szertől minden tizedik ember őrült, zombi sorozatgyilkossá válik, akkor nem csak a drogfogyasztók fognak hullani.

Azonban a cselekmény pörög (mindössze 80 perces a film), és természetesen nem csak az ilyen öngyilkos drog hátrányait mutatja meg, hanem durván kampányol közben a drogfogyasztás ellen is, de azért inkább áldozatokként, semmint rosszakarókként ábrázolják a junkie-kat. Mindenki döntse el maga, mi a véleménye róluk - én személy szerint középliberális nézeteket vallok, ergo egy-két használatért még nem kell senkit sem megbélyegezni, azonban ha már tényleg minden pénzét és vagyonát cuccokra költi valaki, akkor ott problémák vannak. Aki pedig a feléje nyújtott segítséggel folyamatosan visszaél, az valóban nem érdemli meg azt, hogy kapjon egy második esélyt - úgyis vissza fog esni a süllyesztőbe.

Az alapkoncepció és a film rövidsége miatt ez egy erős C- lett a részemről. Nem egy mestermű, de társasággal nyugodtan meg lehet tekinteni.