Attack The Block (2011)

Az angoloknak sikerült elkészíteniük a tökéletes űrinváziós filmet?! Nagyon úgy tűnik, hogy igen. Még valamikor május végén akadtam rá az Attack the Block előzetesére, ami azon nyomban beszippantott, és a nyárt tűkön űlve vártam végig, hogy mikor tekinthetem meg végre ezt a nem mindennapi filmet, mely szakít az eddigi űrlényinváziós hagyományokkal.

Hogy mire is gondolok? Az Attack the Block erőssége több kisebb részletben rejlik, melyek egyedivé teszik és megkülönböztetik a Függetlenség napja, Battle LA, stb. filmektől.
  
Először is a főszereplők tinédzserek, de szerencsére nem az anyuci kedvencei, hanem igazi vagánygyerekek, mondhatni kis gengszterek, akik nem ijednek meg attól, hogy kést rántsanak egy sikeres rabláshoz. Ugyanakkor a rendező törekedett arra, hogy megmagyarázza, hogy miért is folyamodnak ilyen elítélendő tettekhez ezek a gyerekek: mert egyszerűen nem törődnek velük, magukra vannak hagyva. A második dolog a változatos mellékszereplők. Van egy világba beleszarós Nick Frost, aki leginkább a Pineapple Express James Francójához hasonlítható, akit mindaddig nem érdekelnek a körülötte zajló dolgok, míg a saját bőrén nem érzékeli a veszélyt. Kapunk Frost mellé egy fiatal junkie-t, a tipikus balekot, aki mégis a film rejtélyének megoldásához asszisztál. És végül de nem utolsó sorban megkapjuk a környék kiskirályát, aki minden eseményt ellene irányuló összeesküvésnek titulál, amiből szintén sok humor származik. Végezetül a harmadik részlet, hogy végre egy olyan űrinváziós filmmel van dolgunk, ahol az alienek nem egyszerűen: 1. gonoszak, 2. gyarmatosítanak, és a bögyükben vagyunk 3. meg sincsen magyarázva miért jönnek, csak jönnek és irtanak és kész, hanem egész egyszerű és természetes indoka van eljövetelüknek: a fajfenntartás és a szaporodás. Főhőseink szerencsétlenségére a film elején pont ennek a fajnak a női egyedét nyírják ki, amiből nem mindennapi este kerekedik a lakóház lakói számára.

Az Attack the Block több fronton is jól működik: amennyi kinézhető 15 éves gyerkőcökből, azt meg is kapjuk vizuálisan, de természetesen nem kell látványos akciókra gondolni. Emellett a főhősök és a beszívott mellékhősök interakciójában rengeteg humor leledzik. De mindezeken túl ez egy tanmese is: Moses, a történet főhőse egy rendkívül arrogáns, ugyanakkor felettesei előtt meghunyászkodó jellemmel bír, aki az egy estét felölelő film során fokozatosan döbben rá, hogy minden cselekedetének komoly következményei vannak, melyek nem csak őt, de a szeretteit is komoly veszélybe sodorhatják. A végkifejlet sem méltó a hollywoodi happy endhez, viszont Moses legalább megbékél magával, még akkor is, ha a törvény emberei lesújtanak rá előző bűnei miatt.

Egy szó mint száz: ha a kertünkben egy hűvös éjszakán egy aliennel találnánk szembe magunkat, még véletlenül se érezzünk hajlandóságot szegény pára kiiktatására. Sosem tudhatjuk, hogy milyen borzalmakat vonhat maga után egy ilyen cselekedet.