Hol is kezdjem? Talán az év meglepetése számomra, mert hát férfi létemre mindig a következőképpen állok a romantikus vígjátékokhoz: szerethető karaktereket vonultatnak fel, ellőnek benne pár poént, de utána annyira rámennek a romantikus szálra, hogy legszívesebben a fejemet a falba verném, miközben a gyengébbik nem tagjai csorgatják nyálukat, hogy igen, ez lenne az igazi szerelem. Amiben a Crazy Stupid Love más, hogy ugyanúgy megvannak a szerethető karakterek, azonban a rendezőpárosnak sikerül megtalálnia a tökéletes egyensúlyt a humor és a komoly jelenetek között. Ha valamitől sírni fog az ember, az inkább a röhögéstől lesz, de ugyanakkor azt sem mondanám, hogy teljesen érdektelen a mondanivalója a filmnek.
Aki nem lenne ismerős a történettel (amit mondjuk a trailer szépen felvázol), annak röviden: 25 év házasság után kihűl egy házaspár kapcsolata miután a feleség kinyilvánítja elválási szándékát a férjének - közben az is kiderül, hogy már megcsalta őt egyszer egyik kollégájával, Lindhagen(-hegen)nel. Steve Carrell karaktere, az elhagyott férfi visszacsöppen a szingli világba, amivel természetesen nehezen küzd meg, mindaddig míg meg nem ismeri Ryan Gosling tenyérbemászó, abszolút nőcsábász karakterét, aki segít neki rendbe hoznia az életét. Azonban nem is ő lesz az igazi kulcsa az életének rendbetételéhez, hanem 13 éves fia, aki fiatal kora ellenére sokkal többet érez, tud, lát erről a szerelem nevű dologról, mint azt hinnék szülei, a körülötte lévők, vagy akár mi, nézők is.
Csakúgy, mint a The Change-Up esetében ez a történet sem tűnik túl bonyolultnak, ellőtték már ezt a sztorit párszor Hollywoodban és a Föld egyéb országaiban. A film megnézése előtt el sem tudtam képzelni, hogy mit lehet elhúzni ezen az egyszerű felálláson majdnem két órán keresztül, de a vége az lett, hogy 110 percet végignevettem vagy mosolyogtam. A nagy erőssége a filmnek, hogy három korosztály is megtalálja a maga helyét a történetben: ott vannak ugyebár a szülők, a 30-40 évesek, midlife crisisszel és a többi problémával. A 20-30 közöttieket az Emma Stone és Ryan Gosling páros képviseli, illetve még kapunk néhány igazi tinédzsert, akik csak most kezdik kapizsgálni, hogy mi is az a szerelem. Mint a majd két órás cselekményvezetés után kiderül: mindenkinek mást jelent a szerelem, de egy valami közös lesz: meghatározó érzelem ez számunkra, legyünk akárhány évesek is, és az igazi szerelemért érdemes, sőt kell küzdeni. Akármelyik korosztályba tartozunk is, ismerősek lesznek azok a szituációk amelyekbe a szereplők keverednek, és néha magunkon kezdünk el nevetni, hogy úristen, hiszen ez velünk is megtörtén(he)t.
Ez talán a Crazy Stupid Love varázsa, hogy a szerelmet a maga valójában mutatja be: egy hétköznapi dologként, ami mégsem az, hiszen így vagy úgy de őrültségekre késztet minket. A lassú, ámde teljesen szórakoztató cselekmény-kibontakoztatás mellett hajlandóak vagyunk megfeledkezni arról is, hogy Emma Stone szeplős arccal egyáltalán nem olyan szép, ahogy megszokhattuk tőle, de ez legyen a film legnagyobb gyengéje. Humor, romantika és igazi fordulatok (meglepő fordulatokkal!) jellemzik a filmet, amiben akarva sem lehetne nem találni olyan részt, ami ne lopná be magát a szívünkbe. Ezt a rendezőpáros még meg is tudja toldani azzal, hogy a szokásos hollywoodi mézesmázos végkifejlettel ellentétben végül is egy nem túl felhőtlen happy endet kapunk, ennek ellenére azonban még órákig nem lehet majd lemosni azt a hülye vigyort az arcunkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése