Segített volna a filmhez való hozzáállásban, ha nem a végefőcímnél tudatosul bennem, hogy ez egy Kevin Smith film. Le lehet hurrogni, de a Jay és néma Bobon, illetve a Shop Stop 2-n kívül más alkotását nem láttam a jó öreg Devils drukkernek, de míg az említett két film másfél órányi agymenés volt, a Red State egy teljesen más hangulatú és beállítottságú műve a rendezőnek.
Igazából a Red State-et még emésztenem kell egy darabig, és nem is tudom eldönteni, hogy most jót szórakoztam rajta vagy sem. Smith belevegyít ebbe humort, morbidot és hétköznapit egyaránt, drámát, melyet hol eltúloz, hol nem vesz egyáltalán komolyan, és akciót, illetve brutalitást, amit a legtöbb mai PG-13-es akciófilm megirigyelne. Persze ha ilyen jelenetek lennének bennük, akkor rögtön Rated R-ba sorolnák át őket. De visszakanyarodva a Red State-hez, kicsit az az érzésem, hogy Kevin Smith túl sokat próbált beerőltetni egy 90 perces filmbe, túl sok "tanulsággal" és "látványelemmel".
A sztorit nehéz leírni, köszönhetően annak, hogy percről percre váltakoznak a szereplők. A nehezen emészthetőség is ebből fakad: a film elején három tini srác van a történet középpontjában, és attól függően, hogy kivel akarunk azonosulni, mind a három opció esetében kínos meglepetésben lesz részünk. De ez a láncfolyamat az egész 90 percre jellemző: valaki egy kicsit előtérbe kerül, és bamm, már halott is. Mivel a szimpatikus karakterek sorra hullanak el, már a végén kezdünk mi is megkergülni, mintha az antagonista, a kereszténységet igen csak szélsőségesen értelmező atya szavai minket is megfertőznének, és már inkább nekik szurkolunk, mint a rend őreinek - akik szokásosan megkapják az ellenszegülhetetlen parancsot, hogy mindenkit nyírjanak ki a birtokon, aminek eredménye az lesz, hogy kb. csak azok pusztulnak el, akik tényleg nem érdemlik meg. Kevin Smith szatirikusan tolja bele a pofánkba, hogy this is life, bitches, isn't it? És valóban...
Hogy részletesen elemezzem a filmben húzódó társadalomkritikát, ahhoz meg kéne néznem még legalább egyszer a Red State-et, amihez most nem igazán fűlik a fogam. Mindenesetre Smith elég torz tükörképet tart az amerikai társadalom elé a hitről, a "hiszünk a kormányban, mert az igazságos és jó" tévhitről, az amerikaiakban forrongó idegengyűlöletről, stb. Ebből is látható, hogy talán túlságosan nagy fába vágta fejszéjét a rendező, de ugyanakkor azt sem mondhatnám, hogy rövid lett volna, és még néztem volna a filmből 10-15 percet. Mindenesetre elgondolkoztató, de az is bizonyos, hogy leginkább az amerikai közönség számára készült ez az alkotás, és európaiként, aki még az USA-t sosem járta meg, kissé nehezebb átélni és átérezni a film hangulatát. Azért nagyon remélem, hogy itthon nincsenek ilyen elvetemült vallásos szekták, mint a filmben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése