A Very Harold and Kumar 3D Christmas (2011)

Harold és Kumar visszatértek 2011 végére, miután Kal Pennt kiengedték a Fehér Ház rabságából - örülhetünk? Én azt mondom, hogy igen. Elvégre Harold és Kumar első két nagy kalandja nem volt tökéletes darab, de abszolút élvezhető és szórakoztató filmek voltak, melyek megállták a helyüket, és a folytatás előzetese is sok jóval kecsegtetett. Sok vígjáték belemegy abba a hibába, hogy az előzetesben a legütősebb poénokat ellövik, de szerencsére Haroldék nem estek bele ebbe a kelepcébe.

A történet természetesen nagyot ugrott a második részhez képest - Harold és Maria már együtt élnek, Kumar és a barátnője pont szakítottak, de a lényeg: a két címhős kapcsolata rendkívül megromlott, elhidegült. Harold komollyá vált, Kumar pedig ugyanaz a léhűtő, mindent lazán vevő csávó, akit megismertünk eddig, de a karácsonyhoz közeledve a kedves Mikulás nehezen viselte, hogy két kegyeltjét ilyen viszonyban látja, ezért egy hatalmas füves cigi segítségével megpróbálja összehozni a két régi barátot. Persze a Mikulás turpissága csak a film végén derül ki.

Kár szavakat fecsérelni a cselekmény pontos leírására, inkább csak néhány szóra hagyatkoznék: orosz maffia, Neil Patrick Harris, Danny Trejo, mint Maria apja, és pancake sütő robot. No meg a Harold és Kumar filmekből elmaradhatatlan kábszerek. A film ugyanolyan őrült, mint előzményei, ha nem őrültebb, de eközben nem feledkezik meg a főhősök előző kalandjairól sem. Visszaköszön a White Castle, ahogy visszaköszönnek Haroldék egykori zsidó szomszédjai is. Kumarnak ismét szüksége lesz az orvosi zsenialitására, hogy megmentsen valakit, ami ezúttal is komoly gondolatokat és elhatározásokat ébreszt fel benne, ami gondolom a következő film erejéig tart csak ki.

Ezekből a reflektálásokból is látszik, hogy a rendező, Todd Strauss-Schulson nem akarta egy nagyon új irányba terelni a főhősöket, és ez így van rendjén. Elvégre, ha jobban belegondolunk, és amiből a film elején is ízelítőt kapunk, Harold és Kumar élete roppant unalmas egymás nélkül, és ezt idővel saját maguk is belátják. Ezekben a filmekben amúgy sem a karakterfejlődés lényeg, hanem az eszeveszett baromságok, melyekből, mint mondtam, itt sincs hiány. A 3D sem véletlen van a címben, a rendező pedig ügyesen lovagolja meg a 3D-t ért kritikákat, és parodizálja ki az egész rendszert a lehető legröhejesebb 3D jelenetekkel, amit még megspékel egy trip alatti animációvá válással is, ami talán az egész film csúcspontja.

Akiknek tetszett az első két rész, azok most sem fognak csalódni. Haroldék visszatértek, és hozzák a tőlük elvárható szintet, valamint Neil Patrick Harris újraélesztésére is frappáns választ adtak a készítők. B-