Tucker and Dale vs Evil (2010)

Léteznek még csodák, és ez az alkotás a legfőbb bizonyítéka rá, hiszen sikerült egy nagyon kellemes 80 percet elővarázsolnia nekem, aminek egyetlen percét sem bántam meg. Évtizedekre visszanyúló zsánereket fordít ki magukból Eli Craig filmje, és a végeredmény egy rendkívül szórakoztató, de egyben vérorgiával teli film.

The Big Bang (2011)

Elsősorban a neves színészgárda miatt döntöttem úgy, hogy adok a The Big Bangnek egy esélyt, és rászolgált a bizalmamra a film. Bár nem egy Oscar-díjas alkotás, csavarokkal teli, érdekes témákat feszegető film, Banderas fanoknak meg kimondottan kötelező, hiszen ismét hozza a tőle elvárhatót.

Pirates of the Caribbean - On Stranger Tides (2011)

Bevallom és vállalom, hogy engem még érdekelnek Jack Sparrow kalandjai, úgyhogy rögtön a premier másnapján jegyet is váltottam rá, és moziban megtekintettem. Mivel nagyon nagy várakozásaim nem voltak, köszönhetően az előző két résznek, ezért amondó vagyok, hogy nem csalódtam, de az első rész színvonalát nem tudták ezúttal sem megütni. Ezzel gondolom senkinek sem mondok újat.

Antichrist - Antikrisztus (2010)

Ez a film tavaly ősz óta itt foglalta a helyet a gépemen, és Lars von Trier legújabb botrányának apropójából gondoltam végre megtekintem és hát legdurvább elképzeléseim közt sem gondoltam volna, hogy egy ilyen alkotást kapok a dán rendezőtől. Hogy őszinte legyek, az sem gyakran esik meg velem, hogy egy film után kell olvassak, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól értelmeztem-e az elmúlt másfél óra eseményeit. Persze mindenki úgy értelmezi a műalkotásokat, ahogy akarja, de a film főgondolata annyira radikális, hogy az ember tényleg meglepődik azon, hogy egy ilyen neves rendező ilyen témát prezentál nekünk, nézőknek. Spoileresen folytatom...

The Rite - Rítus (2011)

Kicsit komolyabb vizekre eveznék ismét, hogy néhány szót szóljak Mikael Håfström idei filmjéről, a Rítusról.

Bevallom, rám sosem voltak nagy hatással az ördögűzős filmek. Lehet a Horrorra akadva a bűnös, bár az első Ördögűzőt még annak megtekintése előtt láttam, és már akkor sem kerültem a hatása alá, de tudom, ízlések és pofonok. Azonban a Rítus végre egy olyan személy szempontjából mutatja be ezeket a dolgokat, mely szemponttal, világnézettel én is tökéletesen tudtam azonosulni: egy olyan pap áll a történet középpontjában, aki nem hisz az ördögben, azonban még Istenben sem!

Rare Exports - A Christmas Tale (2010)

Az előző poszt komolysága után itt egy kis felüdülés, a Rare Exports című finn film, mely hozta azt, amit vártam tőle, sőt még annál is többet!

Buried - Élve eltemetve (2010)

Múlt héten került sor ennek a filmnek a megtekintésére, és az igazat megvallva még mindig a hatása alatt vagyok. Aki hisz még a valós élet igazságosságában és abban hogy minden happy enddel végződik, az ne olvasson tovább. (Meg persze az se, aki még nem látta a filmet.)

Trailer zenékről...

Aki kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy elég nagy filmzenebuzi vagyok - és vállalom is méghozzá! Nálam a zenehallgatás igazán ciklikusan működik, pár hónapig csak punk-rock meg egyéb mainstream zeneműfajból érkező darabokból táplálkozom, aztán pár hónapra áttérek a filmzene világába és hagyom, hogy Hans Zimmer, John Williams és a többi kedvencem feltöltsék a lelkemet élettel. Túl szofisztikált lennék? Lehet, hogy annak tűnik, de számomra a filmzene úgy hat, mint az ókori költőkre a múzsák: mélyről jövő gondolatokat ébresztenek bennem, és bebizonyítják ezek a zeneszerzők, hogy létezik még szép és gyönyörű a mai világban.

I Am Number Four - Negyedik (2011)

Amikor kijött D.J. Caruso új sci-fijének a filmje, akkor még amondó voltam, hogy ezt mindenképpen moziban szeretném megtekinteni, és igazából csak azért nem került erre sor, mert nem volt kivel elmennem. Most már azért örülök, hogy itthon tekintettem meg, hiszen egy-két jelenettől eltekintve sem látványban, sem történetben nem nyújt maradandót.

Deadwood - A teljes sorozat (2004-2006)

 Lassacskán rendeződnek a dolgaim, és végre jut időm a blogom napi frissítésére. Ezúttal egy sorozatról szeretnék megemlékezni, ami pár éve ment az HBO-n, és az egyik kedvenc sorozatommá nőtte ki magát. Mint ahogy a blogom indítását, ennek a sorozatnak a megtalálását is a Rango című film ihlette, mivel kíváncsi voltam, milyen western sorozatok vannak a palettán - a Deadwood pedig nem csak a western műfaján belül állja meg a helyét, hanem realisztikus ábrázolásmódjának köszönhetően időt álló darab (lesz még sokáig).