I Am Number Four - Negyedik (2011)

Amikor kijött D.J. Caruso új sci-fijének a filmje, akkor még amondó voltam, hogy ezt mindenképpen moziban szeretném megtekinteni, és igazából csak azért nem került erre sor, mert nem volt kivel elmennem. Most már azért örülök, hogy itthon tekintettem meg, hiszen egy-két jelenettől eltekintve sem látványban, sem történetben nem nyújt maradandót.
Értem én, hogy a posztmodern korszak virágkorát éljük, ahol minden a másolat másolatának a másolata, de engem akkor is zavar, hogy egyre kevesebb az eredeti ötlet, a meglepetés. Ennek köszönhetjük igazából azt, hogy kapjuk az arcunkba az újabbnál újabb remake hullámokat, sőt néha ott tartunk, hogy egy reboot is abba fullad bele, hogy nem tud semmi újat felmutatni az "eredeti" franchise-zal szemben - tisztelet a kivételnek (Nolan Batmanje, pl.).

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a film egy tavalyi ifjúsági sci-fin alapszik, melyet Pittacus Lore művésznéven írták James Frey és Jobie Hughes írók. Megsüvegelendő, hogy Hollywood milyen gyorsan reagált, és rögtön meg is filmesítették, holott lehet arra a sorsra jut, mint az Eragon, tekintve hogy körülbelül ugyanaz a sztori és a cselekmény, csak nem fantasy köntösben.

Itt is adott egy hajdanán virágzó civilizáció utolsó sarjai, Eragonban ezek a sárkánylovasok, itt meg a lórieniek (még Gyűrűk urát is kapunk!), akikből mindösszesen 9 maradt. A 9 ifjúnak 9 védelmezője van, akiknek az a feladatuk, hogy a Lórient leigázó űrlényekkel szemben megvédjék a fiatalokat, és mindemellett segítsenek nekik felfedezni erejüket. Jönnek a gonosz űrlények, azonban nem könnyű a dolguk, mivel egy varázslatnak köszönhetően csak sorban ölhetik meg a fiatalokat - főhősünk a negyedik a sorban, és a film pont a harmadik halálával kezdődik.

Az alapszituáció tehát már olyan ismerős számtalan filmből: van egy mesterszerű védő, aki ráébreszti a zsenge tanítványt, hogy milyen erő is lakozik benne, és hogy ez az erő milyen felelősséggel jár. Találjuk ki, mi lesz a sorsa a mesternek ezután?! Hát persze, hogy meghal... pedig a Timothy Olyphant által alakított őrzővédő a film egyik pozitívuma - de lehet csak azért, mert a Deadwood során nagyon megszerettem a színészi játékát, és elfogult vagyok vele szemben. Emellett persze kapunk szerelmi szálat is, féltékeny ex-barátot, akivel rögtön ellenségek lesznek, egy geek srácot, akit mindenki lenéz, de főhősünk persze kijön vele, és legjobb barátok lesznek, valamint egy titokzatos és kick-ass női karaktert, akiről a végén kiderül, hogy ő a hatodik. Na ő viszont tényleg egy üde színfoltja a történetnek.

Pókháló helyett UFO fény

Annak tudatában, hogy Hollywoodban a happy end elvárás, mégis már unalmas kicsit, hogy többszörös túlerővel szemben is túléli mindenki a finálét, holott hőseink épp csak elkezdik használni nem mindennapi erejüket, és elvileg a túloldalt meg harcedzett veteránok állnak szemben.Természetesen nyitott a film vége, és folytatást terveznek, ami elég kockázatos biznisz manapság Hollywoodban, gondoljunk csak az Arany iránytűre vagy éppen az Eragonra, mindkettő bukott, és a célközönség szinte ugyanaz.

Blogom kezdetén jeleztem, hogy nem értékelő elemzéseket lehet majd itt olvasni, hát ez most pont ilyenre sikeredett, de nem lehet elkerülni ezt, akárhogy is próbálunk egy filmhez viszonyulni. Még annyit fűznék hozzá, hogy sokkal érdekesebb lett volna, ha pl. az egyik őrzőt mutatják be, aki kudarcot vallott, ő túlélte, de az ifjú, akit meg kellett volna védenie, meghalt. A lelki marcangolás mellett a bosszúhoz vezető utat szépen be lehetne mutatni, és nem is lenne annyira klisés, mint ennek a vége, hogy szegény Timothy Olyphanten kívül minden jó túléli, sőt még az ex-baráttal is sikerül kibékülniük - amúgy őt meg Jake Abel alakítja, akivel egyre többet találkozhatunk mostanában sorozat és film szinten egyaránt és általában negatív szerepben, szóval ez a finálé egy kicsit javít a hírnevén.

Azért még Kevin Durandot is kiemelném, ő jól hozta a velejéig gonosz űrlények vezérét. Ő meg tipikusan az a színész, akinek nagyon jól állnak ezek a negatív szerepek, bár a Robin Hood Little Johnjaként sem volt rossz.

Tehát, aki fordulatos, izgalmas történetre és erős karakterdrámákra vágyik, az ne ezt a filmet válassza, mert igazából - sajnos, ezt ki kell hangsúlyoznom - nem nyújt semmi újat, amire nem indok az, hogy a posztmodern film klisékből építkezik. Jó dolog a konzisztencia, de egyben unalmas is lesz egy időt követően.