Tucker and Dale vs Evil (2010)

Léteznek még csodák, és ez az alkotás a legfőbb bizonyítéka rá, hiszen sikerült egy nagyon kellemes 80 percet elővarázsolnia nekem, aminek egyetlen percét sem bántam meg. Évtizedekre visszanyúló zsánereket fordít ki magukból Eli Craig filmje, és a végeredmény egy rendkívül szórakoztató, de egyben vérorgiával teli film.

A film megnézése előtt pár jó tanács: ne nézzétek meg a trailerét, mert kb. az összes ütősebb poént lelövik. Engem az IMDB score meg a cselekményleírás ösztönzött arra, hogy megnézzem ezt, és szerintem hűen tükrözi ezúttal az IMDB ennek a filmnek a minőségét - de ugye én itt nem fogok pontszámokat osztogatni. A másik, hogy nem árt, ha láttunk pár rape & revenge filmet (nem mintha olyan sok lenne belőle), hogy tisztában legyünk, hogy elsősorban melyik exploitation műfajra is reflektál leginkább a Tucker and Dale vs Evil. De aki rögtön belecsapna a lecsóba, annak pár szóban ismertetem előbbi műfaj alapszituációját: nagyvárosi lány vidékre utazik, ahol a vidéki parasztok megerőszakolják, félholtra verik őt, de a nő túléli, és ezután véres bosszút forral.

A rendező beinjektál egy kis slasher horror jellegzetességet a filmjébe, elvégre hogy nézne ki, ha csak egy nő állna szembe a parasztokkal, de az egészen csavar egyet, és a történetet a "gonosz" parasztok szemszögéből mutatja be. Mi van akkor, ha a nagyvárosból érkezett fiatalok túl sok filmet néztek, és már minden parasztban a gonoszt látják, holott lehet, hogy koránt sem azok?! Mi van akkor, ha ezek a fiatalok felveszik a kesztyűt ellenük, és vadászni kezdenek rájuk, de közben egyfolytában a saját csapdáikba esnek bele?

Ez a film kritikus paródia az előítéleteinkkel szemben, és emellett, bár elég vicces megfogalmazásban, megmutatja, hogy az emberek közti kommunikációhiány milyen problémákhoz vezethet. Legyen szó kisebb konfliktusokról, vagy véres bosszúról, ezek elkerülhetőek lennének, ha meghallgatnánk egymás ellentétes véleményét, és rájönnénk, hogy hol húzódik az a pont, amit kétféleképpen lehet értelmezni, és amiből a félreértésünk fakad.

Persze a számtalan kiforgatott jelenet közben nem kezdünk el ezekről agyalni, és inkább adjuk át magunkat az élvezetnek meg a humornak, melyet ez a film szolgáltat. Bár híresebb színészek nem kapnak szerepet, azért számos sorozatos arccal találkozhatunk: Tyler Labine (Invasion), Brandon Jay McLaren (Harper's Island) meg itt van Alan Tudyk is, Tucker szerepében, aki a V-ből lehet ismerős egyeseknek. No meg kapunk egy igazi eyecandyt Katrina Bowden személyében, aki csak 1 évvel idősebb nálam... jó lenne vele találkozni egyszer! Komolyabb vizekre evezve, a két főszereplő igazán szerethető karakter, és naivitásukból fakadóan iszonyatosan jó humorforrások!

Ez a film ékes példája annak, hogy a horrorvígjátékokról még nem sikerült minden bőrt lehúzni, csupán egy kis kreativitás szükségeltetik a rendezőtől, és máris kapunk egy szórakoztató darabot. Remélhetőleg Eli Craig tarsolyában akadnak még ilyen ékkövek, amiket a közeljövőben meg is valósíthat.

Végezetül pedig egy kis ízelítő videó: