Ironclad (2011)

Ezt dugom fel neked!

Nagyjából ugyanazt írhatnám erre a filmre, mint azt tettem a 13 Assassinsnél, hiszen az alapfelállás hasonló. Egy őrült feudális uralkodó hatalma ellen szegül néhány harcos, hogy nagy túlerővel szemben is megállják a helyüket, és harcoljanak a hitükért. Míg a japán filmnél a harc a béke fenntartásáért, a becsületért folyik, addig itt a vallás kerül előtérbe - de James Purefoy utolsó mondata egybecseng Takashi Miike filmjével, miszerint egy élet akkor értékes, ha másokért harcolunk.

De hogy ne összehasonlító bejegyzés legyen ebből, térjünk a lényegre. A helyszín a középkori Anglia, ahol a bárók kiharcolták, hogy a király írja alá a Magna Charta Libertatumot - ez azonban János királynak nagyon nem tetszik, és ezért egy kis idővel később visszatér egy dán hadsereggel, hogy visszaszerezze a trónt és az abszolút hatalmat Anglia felett. A dánokat elég vicces módon magyarok alakítják, akik ebből adódóan magyarul is beszélnek, ami még nem is lenne gáz, de hogy magyar zászlókat is lengessenek, holott végig kiemeli a király, hogy ő dánokkal szövetkezett, az kis logikai bukfencet érzékeltet. A "szabad Anglia" utolsó reménye, hogy Rochesternél fenntartsák János király seregét, míg meg nem érkeznek a franciák. Sok vállalkozó nincs, kevesebb mint egy tucat fegyveres vág neki a lehetetlennek, és Rochester városának várőreivel karöltve igyekeznek megálljt parancsolni az őrült királynak.

Itt nincs lacafacázás, mint a 13 Assassinsnél, kb fél óra elteltével már bele is csöppenünk a harcba. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a rendező ne adna hőseinek jellegzetes jellemet, ami folyamatosan bontakozik ki a harcok során a szereplőkben. Igazából ez a film egyik legnagyobb erőssége a rendkívüli véres és naturalisztikus harcok mellett: adva van egy templomos, egy szélhámos, akit a bitófáról mentenek ki, de mégis értékekkel rendelkezik, és így tovább.

A film emellett kritikát mond ki az "abszolút hatalommal" szemben, amit megfűszerez egy kis valláskritikával is. Mi a dolga egy királynak? Országának helyes vezérlése. Azonban ez mivel érhető el? A film bemutatja, hogyha minden ellenszegülésért és lázadásért könyörtelenül csap le a király, akkor az nem feltétlenül vezet ahhoz, hogy az az ország sikeres lesz és jól fog működni. Kapunk egy kis részletet János király múltjából, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ezzé a szadista állattá váljon, aki már teljesen megőrült a hatalommámortól.

A vallás, és itt kifejezetten a kereszténység két vonulata is megmutatkozik. A dánok, akik azért segítenek a királynak, hogy országuk ne kerüljön keresztény hódoltság alá, mutatják annak a példáját, hogy mekkora hatalom összpontosult a kereszténység kezében, ugyanakkor ezt a hatalmat fenyegetésként élték meg az akkori pogány népek. A pap című filmben kaphattunk egy kis kóstolót abból, hogy mi lett volna ha az egyháznak nem csappan meg ennyire a hatalma az évszázadok során, itt pedig azt láthatjuk, hogy hatalma csúcsán koránt sem az a békés "szervezet" volt, mint amilyennek ma ismerjük. Azonban nemcsak a népekre, hanem az egyénekre is nagy hatással volt: James Purefoy karakterén keresztül szemtanúi lehetünk annak, hogy az nem feltétlenül vezet boldogsághoz, ha mindenünket odaadjuk az egyháznak, testünkkel és elveinkkel együtt. Purefoy a nézővel együtt döbben rá elveinek hibásságával, hogy a vágyak nem bűnök, hanem az emberi lét, esszencia velejárói. Ez tesz minket emberré, és nem holmi eszetlen zombikká vagy gépekké.

A kétórás játékideje ellenére a film egyáltalán nem vontatott, bár akinek nem jön be a másfél óra kardozás és kaszabolás, az messziről kerülje el. A tömény akció mellett azonban jut idő ezekre az apró dolgokra, mint amiket fentebb kifejtettem, és sikerült érdekes és izgalmas karaktereket összehozniuk a forgatókönyvíróknak. A sok apró cselekménybeli hiba ellenére élvezetes és szórakoztató lett Jonathan English alkotása.