Priest - A pap (2011)

A Priest újabb ékes példája annak, amikor egy nagy potenciállal rendelkező alapkoncepciót sikerült elbarmolni. Sajna nem sikerült sem a posztapokaliptikus, egyház által irányított világot és az egyedi vámpírfelfogást sem meglovagolni, és egy teljesen átlagos filmet kap a néző.



Pedig az alapkoncepció tényleg jó, nem a szokásos visszavezetünk mindent Drakuláig, a vámpírok szülőattyáig - épp ellenkezőleg, a vámpírok mindig is egy külön faj voltak, egy szem nélküli, vérengző népség, akik méhkasokhoz hasonló hatalmas kaptárakban szaporodnak. Ebből a szempontból a film legjobb jelenete az eleje, amit Genndy Tartakovsky rendezett, a Samurai Jack szülőatyja. Ebben a pár perces Tartakovskyhoz hű animációban megismerhetjük ennek az alternatív Földnek a történetét, hogy a vámpírok mindig is előnyben voltak az emberekkel szemben, míg az egyház be nem vetette a papokat, akik megfordították a háború menetét, és természetesen amikor ez sikerült nekik, többé már rájuk sem volt szükség.

Sajnos azonban az egyház igazi befolyását nem ismerjük meg teljesen. Kb a film első tíz perce játszódik a metropoliszban, ahova az emberi túlélők bezsúfolódtak, és kapunk egy kis ízelítőt az egyház hatalmából és agymosásából, de jobban ki lehetett volna bontakoztatni ezt, és akkor nem tűnik annyira elcsépeltnek az egész. Hogy most pontosan miért nem képesek elfogadni az egyházi atyák azt a tényt, hogy a vámpírok visszatértek, és miért ellenzik azt, hogy a papjuk az elrabolt rokona után eredjen, nem magyarázzák meg. Az egyháztól többet várnék, mint csak annak elkerülését, hogy kitörjön a pánik. Talán a folytatásban még több kiderül erről.

Pedig a film egyik erőssége pont ez lehetett volna, hogy részletesen bemutasson egy olyan világot, ahol az egyház abszolút hatalmat nyert, és mindenhol befolyással rendelkezik. Lett volna olyan izgalmas, sőt még izgalmasabb is, mint a Priest eme változata, ahol az akcióra fektették inkább a hangsúlyt a motivációk és egy gondosan kiépített háttérvilág bemutatása helyett. Emiatt inkább egy vámpír-akció B-filmnek hat, mintsem egy nyár eleji blockusternek, hiszen popcorn mozinak sem a legjobb.

Egyedül Karl Urbant sajnálom, akinek pályafutását a Gyűrűk ura óta követem, de sajnos eddig csak a Star Trekben tudtam ismét elismerően csettinteni az alakítása láttán. Ebben a filmben sem kellett előhúznia színészi kvalitásait, inkább egy bosszúszomjas vámpír látszatát kellett keltenie, és ha az volt a cél, hogy az indokai megmagyarázatlanok maradjanak, akkor jól végezte a dolgát. Mint már említettem az egyházat illetően, itt is az volt a problémám, hogy nincs mélysége a karakter szándékainak. Ott maradt egy kaptárinvázió során, majd a vámpírok, miközben rajta csemegéztek, a királynőjük segítségével átalakították az első ember-vámpírrá. Nos én többet néznék ki egy papból annál, hogy egyszerűen rossz útra tér, főleg miután egész életét az egyháznak és tanainak szentelte.

Szóval sok magas labdát feldobtak a készítők, és körülbelül egyet sem sikerült lecsapniuk a látványos akciókon kívül. Persze ha elkészül a folytatás, akkor megnézem, hátha sikerül kijavítani ezeket a hibákat, bár van egy érzésem, hogy túlságosan bizakodó vagyok.