X-Men: First Class/Az elsők (2011)

Ha őszinte akarok lenni, akkor a nyár eleji Thor-Green Lantern-X-Men hármasból az utóbbi érdekelt legkevésbé, ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz a befutó, bár a Green Lanternt illetően még mindig bizakodó vagyok. Hogy mitől lett olyan jó az X-Men? Először is a castingot nagyon eltalálták, másodszor pedig a rendező kiléte, Matthew Vaughn. Aki nem ismerné a nevét, az üljön le, egyes, aki ismeri és szereti az olvasson tovább.

Tehát Matthew Vaughn, 2007 legjobb filmje, a Stardust és 2010 legjobb popcorn mozija, a Kick/Ass után elhozta nekünk az X-Men eredetét feldolgozó First Classt is. Egyesek rebootnak tekintik ezt a filmet, megint mások a trilógia előzményeit feldolgozó filmes darabok egyikének - akármelyiküknek is van igaza, az X-Men rajongók felsóhajthatnak, hiszen visszaterelték a rendes vágányra a sorozatot. Persze véleményem szerint Vaughn előző két filmje jól sikerült, de ettől függetlenül ez még mindig nem jelenti azt, hogy ez egy rosszul sikerült darab lett, ami csak a rendező kvalitásait dicséri. Matthew Vaughn valószínűleg már most sokak kedvenc rendezője, és a jövőben még többeké az lesz, főleg ha tényleg elvállalja majd ennek a folytatását.

No de maradjunk a First Classnál. A rendező mellett kiemeltem a másik erősségét, a castingot. A James McAvoy és Michael Fassbender páros olyan kémiát hozott létre a vásznon, amit sok hasonló felállású film megirigyelhetne. Tanúi lehetünk végre Magneto és X-Professzor barátságának, és annak, hogy lettek végül ellenségek. A színészek ficánkolnak szerepükben, és szinte az összes párbeszédük előtt meg kell emelnie a nézőnek a kalapját. Ami igazán tetszett, hogy még amikor teljesen el lehet különíteni a "jókat" és a "gonoszokat", akkor is sikerül bemutatni a főhőseink rossz tulajdonságait - Magneto túlzott hatalommániáját és felsőbbrendűségi komplexusát, és X-Professzor végtelen optimizmusát az embereket illetően. A rendező megadja a lehetőséget, hogy a néző maga döntse el, melyik szereplővel is akar azonosulni, és igazat végül egyiknek sem ad.

A gonoszok részéről Kevin Bacon is úgy tűnik, hogy hozzáálló szerepet kapott, hiszen rá sem lehet panasz, megtestesíti azt a gonoszt a vásznon, ami alapkövetelmény, akit szívből lehet utálni. Persze ő sem egy célok nélkül öldöső akárki, csupán az új faj felemelkedését akarja biztosítani, amihez a legkönnyebb út az atomháborún keresztül vezet. Mondjuk ha a filmes világban valóban neki van igaza, és a mutánsokat az atom szülte, kíváncsi vagyok, hogy a későbbi filmekben Apokalipszis megszületését mivel magyaráznák - aki nem ismerné annyira a képregényeket, Apokalipszis volt az első mutáns, még az ókori Egyiptomból.

A mellékszereplők tekintetében már sajnos nem mindenkit sikerült eltalálni, a lepkeszárnyú lány kimondottan irritált, de szerencsére Vaughn is látta, hogy kikben lehet potenciál, úgyhogy a szürke egerek épp annyi időt kapnak, mint amennyit megérdemelnek.

A First Class tehát el tudta érni azt, amit sok képregény adaptáció nem, hogy közel tudja hozni a szuperhősöket a nézőhöz. Vaughn megmutatja, hogy ők is ugyanolyan emberek mint mi, ugyanolyan érzelmek tombolnak bennük, mint akármelyikünkben, ha jó vagy rossz élmény ér minket. A Magneto múltját bemutató jelenetsorok különösképp drámaiak, és jól megindokolják, hogy ez hogyan vezethetett a későbbi Magneto jellemvonásaihoz.

Ezzel együtt azonban beleesik abba a csapdába, amibe a legtöbb képregény film, főleg ahol ilyen széles skálán kezelik a szuperképességeket, miszerint nem tudják jól adagolni a képességhasználatokat. Gondolok itt arra, hogy X-Professzor mindenki gondolatát tudja olvasni és át is tudja venni testük felett az uralmat, amolyan Jedi képesség gyanánt, de ő még távolról is képes erre. Szóval amikor kilövik a mutánsokra a rakétákat, használhatta volna ezt a képességét, hogy megakadályozza a parancsnokok tűzparancsát.

A másik zavaró tényező az a többi részekhez kapcsolódó kontinuitás hiba. Persze ezeket meg lehet magyarázni azzal, ha rebootként tekintünk a filmre, de mivel több kikacsintás is van - pl. Hugh Jackman cameója, ami garantáltan megnevettet mindenkit, aki már látta az előző filmeket - az előző darabokra, nem lehet eldönteni, hogy most ez reboot vagy tényleg egy előzmény film. Ha utóbbinak tekintjük, akkor az első X-Men filmhez képest nem tudom milyen változás állt be a szereplők között, de Mistique és X-Professzor kapcsolata jelentősen elromolhatott. Bár nekem még mindig erős az, hogy szinte együtt nőttek fel gyerekkorukban, ami igazán meghatározó az ember számára, és az első X-Men filmben meg majdnem lelkiismeret-furdalás nélkül végez a gyerekkori barátjával a kék leányzó.

Majdnem kifelejtettem, de Henry Jackman zenéje is hozzájárul a moziélmény teljességéhez. Ő már a Kick/Assben is együtt dolgozott Vaughnnal, hátha egy 21. századi rendező-zeneszerző kollaboráció kezdetének leszünk szemtanúi. Magneto témája olyan zene, ami egy pár napig nem fog kimenni az ember fejéből.

Ha teljesen különálló filmnek tekinti a néző, és ezektől eltekint, akkor viszont garantált kikapcsolódást nyújt a First Class, humorral, akcióval, tehát a kellő tulajdonságokkal, amivel nem árt, ha egy nyári blockbuster rendelkezik.Azért a végefőcím utáni kihagyott jelenetet, mely a Marvel filmekre jellemző, sajnálok. Talán majd a következő részben.