Moon - Hold (2009)

Tegnap ígéretemhez hűen gyorsan pótoltam Duncan Jones filmjét a Moont, és egyáltalán nem bántam meg, nem hiába dicsérte mindenki agyba-főbe. Még úgy is teljesen magával ragadt a sztori és a háttér, hogy körülbelül ugyanarra a koncepcióra épül, mint az idei filmje, a Source Code, de mégis tud egyéni ízt adni az alkotásainak, ami a legnagyobb tehetségek jellemzője Hollywoodban. No meg úgy tűnik, hogy a kezei alatt a főszereplő színészek is megtáltosodnak.

Nem mintha eddig bármi problémám lett volna Sam Rockwell-lel, de ciki vagy sem, először a Vasember 2-ben találkoztam vele, amiben tetszett az alakítása. Aztán jött a Choke, amiben nagyon beleadta magát, és most a Moon, ahol az egész filmet a hátán viszi, elvégre a 90 perces játékidő 90%-ban csak őt látjuk a képernyőn.

Mint mondtam, az alapkoncepció hasonló: azaz, ha az ember Istent játszik, mennyire tekinthető feljogosultnak arra, hogy az általa teremtett programokként működő emberi elmék, vagy ezen film esetében klónok sorsával úgy játsszon, ahogy kedve szottyan. Az első öt percben megkapjuk a háttérsztorit, az emberek immáron nem a földi erőforrásokat merítik ki, hanem a Holdon bányásszák a héliumot, amit összegyűjtve holdbázisokról lőnek vissza a Földre. Egy-egy holdbázisban egy-egy ember végzi a melót, hároméves kontraktusokat teljesítve, és főhősünknek már csak két hete van hátra a szerződéséből, amikor balesetet szenved.

A sztori csavarjait nem akarom részletesen ellőni, de ha annyit mondok, hogy klónozásról szól, akkor már valószínűleg mindenki fejében körvonalazódik valami. Lassan kiderül, hogy az egész világuk, életük mesterkélt, és az ezzel való szembesülés a nézőre is hatással van, köszönhető ez Rockwell kiváló munkájának. Ami anno nem sikerült Schwarzeneggernek, az szerintem most sikerült Rockwellnek, egy hű portrét adni abból a kínos szituációból, amikor az ember szembesül azzal, hogy van saját magából egy másik és az ezzel járó elbizonytalanodással, hogy egyáltalán biztos, hogy ő az eredeti?

Miután beigazolódik a néző sejtése, hogy mindenki klón, akkor az az erkölcsi kérdés merül fel, hogy mivel csupán másolatokról van szó, mekkora a létjogosultságuk az élethez? Mindegyikük kap egy hároméves periódust az életükből, tele valós emlékekkel, valós vágyakkal a családjuk iránt, azonban a három év elteltével "le is kapcsolják" őket, ahogy a Source Code-ban a program alanyát. De mivel vágyaik, emlékeik valósak, dobálózhatnak-e az életükkel a cég emberei úgy, mint valami játékokkal, programokkal?

Azok a jelenetek, amikor Rockwell két klónja egymással beszélget, a film legjobb percei. Ahogy együtt szembesülnek keletkezésük hátterével, hogy a hőn áhított feleség időközben már elhunyt a Földön, és a három évesnek hitt lányuk valójában már a 15-ön is túl van... az igazán megható azonban az lesz, amikor belenyugodnak klónlétükbe, és egymáson akarnak segíteni.

Ami plusz csavar, hogy a holdbázison található intelligens gép, GERTY nem a megszokott masina, akit bekebelezett a cég, és gonosz indítékai vannak - épp ellenkezőleg, mivel arra programozták be, hogy minden körülmények között segítse a klónokat, ezért teljesen megbízható segítőpartnernek bizonyul a film folyamán, eloszlatva a nézővel a gépek irányában kialakult negatív sztereotípiákat. A kijelzőjén teljesen egyszerű smiley-face-ekkel fejezi ki érzelmeit a gép, ami szintén egy olyan megoldás, mely egyszerű, de nagyszerű, és még inkább beintegrálja a nézőt ebbe a világba. Persze GERTY sem tökéletes, és ahogy a végén meg is jegyzi az egyik klón: mi nem programok vagyunk, akiket programozhatnak, hanem hús-vér emberek.

A hangulatmegteremtésében Clint Mansell zenéje is megkönnyíti helyzetünket, aki egy gyönyörű score-t varázsolt nekünk, teljesen átadva a Hold és a végtelen világűr auráját.

Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Duncan Jones új filmjének alapkoncepciója, meddig lehet hasonló témát különböző körítéssel tálalni. Eddig panasz nem lehet rá, úgy tett le az asztalra két nagyon jó filmet, hogy egyszerre szórakoztat, és gondolkodtat el minket alapvető erkölcsi és filozófiai problémákról, melyekkel a technika újabb fejlődései szolgálhatnak majd az emberek számára. Érdemes ezeken elgondolkodni, hiszen lehet, hogy X év múlva a filmjein látott dolgok valósággá elevenednek, és mint a filmekből az látható, nem elég kitalálni, illetve feltalálni valami újdonságot, és kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, hanem muszáj előre gondolkodni, hogy ez az irgalmatlan befolyás az ilyen teremtmények életébe mivel járhat az emberiség és a teremtett élő emberek számára.