Miért van az, hogy a legjobban várt filmeket a magyar mozik mindig 1-2 hónapos késéssel hozzák be hazánkba?! Így van ez a Your Highnesszel és a Zöld Lámpással idén, utóbbinak még a bemutató időpontját sem lehet tudni, így elképzelhető, hogy csak nyár után kerül vetítésre a hazai mozikban. A Your Highness meg már április óta terítéken van a kinti mozikban, és csak júliusban érkezik meg hozzánk - jó hír viszont a magyar mozik számára, hogy a film van annyira élvezhető, hogy módomban áll megnézni egy hazai moziteremben is.
David Gordon Green előző filmje, a Pineapple Express tipikusan az a film volt, mely nagyon megosztotta a közönséget, és igazából az ismerőseimet is. Lehetett nagyon szeretni, mint azt én is tettem, és nagyon utálni is. Mivel előbbi kategóriába tartoztam, rendkívül vágytam már ennek a filmnek a megtekintésére, főleg az irtó jó előzetesek után (Two Steps from Hell zene megy alatta!). Persze félő volt, hogy a majd három perces trailer alatt ellőtték a nagyobb poénokat, ami félig-meddig igaz, de szerencsére még akadt a rendezőnek és Francoéknak elég humor a tarsolyukban.
Lehet, hogy ez a film egy új fantasy trendet fog elindítani, hiszen a Gyűrűk urán kívül nem nagyon tudok megemlíteni olyan komoly fantasy filmeket, melyek sikeresek lettek volna a pénztáraknál és a kritikusoknál egyaránt (nem mintha ez a film osztatlan sikert aratott volna). A Clash of the Titans nagyon elhasalt mind a közönség, mind a kritikusok szemében, bár még van esély arra, hogy a folytatással sikerül kiköszörülni a csorbát. Az Eragon és az Arany Iránytű, mindkettő egy regényciklus adaptációjának első darabja, de mindkettő befuccsolt. Aztán ott van még a Narnia, de az sem a komolyságáról híres, hiszen végső soron egy gyerekmescikluson alapszik.
Aztán most itt van ez a Your Highness, mely tekinthető paródiának is, de igazából jóval több annál: fantasy vígjáték, a rendező által kitalált történettel és világháttérrel. Persze a reflekciók elmaradhatatlan kellékei ennek a filmnek: meg kell látogatni egy (perverz, teknősszerű) bölcset, hogy questet kapjanak hőseink (RPG-k!), és amazonokkal, valamint különböző mítikus lényekkel találkoznak a küldetésük során, melynek célja a gonosz mágus megölése. Megkapjuk a két királyfi alapszituációt, a bátor hőst és a léhűtőt, James Franco és Danny McBride párosa pedig jól működik. Franco megmutatta, hogy a komoly szerepek mellett azért nem feledte el, hogy melyik műfajból is indult.
A rendező igyekszik minden klisésnek tűnő fantasy motívumon csavarni egyet, ami nem mindig jön be, de az esetek túlnyomó részében nevetésre fakaszt minket. Kezdve az alpári szóbeli poénoktól, a nyílt szexualitásig (dickless!), amin itt arra utalok, hogy főhőseinknek ugyanolyan igényeik vannak, mint mai társadalmunk legtöbb heteroszexuális egyénének, és ezt nem fojtják el magukban - legalábbis szóban semmiképp. Szerencsére Green nem elégedett meg ennyivel, és nem tett fel mindent arra, hogy csupán poénáradattal sikerül megnyernie a közönséget: a látványvilágra sem lehet panasz, a természettől kezdve a különböző nem mindennapi lényekig. Kapunk egy élethűen megvalósított hidrát, amit az előzetesben is látunk, de a legnagyobb erőssége, hogy a mágiát végre sikerült egy filmben úgy ábrázolni, hogy nem lóg ki teljesen a levegőből, ha villámokat vagy egyéb energiagömböket használ a mágus. Arról nem is beszélve, hogyha már egy mágus a főellenség, akkor az nem karddal meg szolgákkal fog neki esni az ellenségének, hanem küldi rá a különböző átkokat, ahogy az logikus is lenne.
Szóval Green egy torz tükörképet nyújt a fantasy műfaját megjárt rendezőknek, hogy ezt bizony így is lehet. Lehet egy fantasy főeleme a humor, ami nem feltétlenül megy majd a látvány és a történet rovására. Bár a kritikusok eléggé lehúzták a filmet, szerintem az átlagnéző, mint én is, jót szórakozik rajta, és remélem, hogy a film végi feldobott labdát folytatják pár éven belül. Egzotikumra manapság egyre nagyobb igény van, humorra meg még inkább, és mivel ez a film (franchise?) pont ezt a kettőt ötvözi, lehetne benne jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése