Watchmen - Az őrzők (2009)

Ezt a postot igazából az X-Men után kellett volna rögtön megírnom, akkor lehetne igazán párhuzamba állítani a két rendezőt, Zack Snydert és Matthew Vaughnt, hogy miért is jobb az egyik a másiknál. A hetekben néztem újra a Watchment, másodjára jobban tetszett, mint először moziban, valószínűleg azért, mert már lecsendesedtek bennem azok az élmények, melyeket a képregény elolvasása nyújtott.

Zack Snyderen nehéz kiigazodni, azt hiszem. Öt nagyjátékfilmjéből láttam a 300-at, a Watchment és a Suckerpunchot, és azt kell mondani, hogy nem tudott eddig olyat mutatni, amitől igazán elakadt volna a lélegzetem. Persze a lassított felvételű akciójelenetek a védjegyeivé váltak, és jól is mutatnak a vásznon, de emellett nem tud semmi pluszt hozzáadni a filmjeihez. A nemrégiben írt modern filmelméletek vizsgán tanultakat felhasználva mondható, hogy már az '50-es '60-as években, amikor először felmerültek a szerzői elméletek, és arról tanakodtak a különböző filmkritikusok, hogy mi is választja el a rendezőt a szerzőtől, Thorold Dickinson 1950-ben azt mondta, hogy a szerzői jegyek az irodalmi adaptációknál figyelhetők meg: az adaptációk során készülhetnek filmszerű filmek és irodalmias, tehát rossz filmek, melyek semmi újat nem nyújtanak azon kívül, hogy egy az egyben átemeli a rendező a könyvet a filmvászonra.

Ha ebből indulok ki, akkor Zack Snyder nem tekinthető szerzőnek, hanem egy jó iparos munkásnak, aki tökéletesen elvégzi a feladatát, jelen esetben a képregény átültetését filmre, de ezen kívül semmi pluszt nem nyújt. Ha viszont nincs plusz, akkor mi értelme van az adaptációnak olyan művek esetében, melyek könyvben, képregény formában is ugyanolyan hatásosak tudnak lenni, ha nem hatásosabbak.

Míg a 300-nál működött az akciók elnyújtása, elvégre a képregény sem szól másról, mint aprításról, addig a Watchmennek ennyi nem lett volna elég, de sajnos ezt nem vette észre a rendező. A színészekkel amúgy nincs semmi baj, Jeffrey Dean Morganre mintha mindig is a Komédiás szerepre várt volna, Jackie Earle Haley Rorschachja, amit sokáig a film legnehezebben megvalósítható vonulatának tartottak, szintén megbirkózott a szereppel. Azért természetesen van néhány mellényúlás, Ozymandias szerepére találhattak volna jobb színészt, arról nem is beszélve, hogy jobban kidolgozhatták volna a karakterét a vásznon. Mindent egybevetve a képregény ismerete nélkül lehetséges, hogy magasztalnám is, de tényleg hiányoznak az egyedi motívumok a rendezőtől, ami legitimizálná az adaptáció helyességét.

Matthew Vaughn X-Menjében megfigyelhetők az ellentétek a két rendező között, és hogy miért tartom Vaughnt jobb rendezőnek Snydernél. Snyder akcióorientált, nem nagyon tud mit kezdeni a karakterfejlődésekkel, egyéni gondolatok kifejezésével a vásznon. A Suckerpunch tökéletes példája ennek, hiszen a film végi szájbarágós üzenet annyira kilóg az előtte látott akciójelenetekhez képest, hogy csak na. Úgyhogy kíváncsian várom, hogy Zack Snyder mire lesz képes az új Superman filmmel: ezekből kiindulva a DC csak reménykedhet benne, hogy sikerül olyan osztatlan sikert aratnia, mint a Batman reboottal Nolan vezérletével.

Ami meg a Watchment illeti: egyedi darab marad, pár évente újra nézhető, azonban a képregény megannyi titkát és rejtett üzenetét ez a 130 perc sosem lesz képes visszaadni. Úgyhogy inkább belemerülök a képregénybe és megfejtem annak megannyi mondanivalóját (ismerős állítása szerint minden olvasat után mást és mást mond az embernek a graphic novel), és a film nézése közben majd kikapcsolom az agyam, hogy csak a szórakozásra koncentráljak.