Orcs! (2011)

Ez a film a tökéletes bizonyítéka annak, hogy a Dale & Tucker vs Evil értéke milyen nagy a paródia műfajában. Az Orcs! is egy paródia szeretne lenni, de sajnos nincs olyan mély táptalaja, mint az előbb említett filmnek, hiszen amíg az számtalan horror filmből meríthetett, addig az Orcs! háttere kimerül a Gyűrűk urára való utalásokban, ami a film felére már roppant unalmassá válik.

A történet röviden: egy amerikai nemzeti park hegyeinek mélyén ősidők óta orkok élnek, akik a különböző bányászatok során megnyitott járatokon keresztül a mi időnkben végül kiszabadulnak, és elkezdik terrorizálni a parkot és a környező városokat. Méghozzá nem is akármilyen orkok ezek, valódi uruk-haiok, az orkok feljavított verziói a Gyűrűk urából, akik képesek az utat eltorlaszolni az autók közlekedésének megakadályozására, 0 fokos szögben kilőtt nyilaik is több száz méterre elszállnak, stb. Az emberiség utolsó esélye, hogy bátor vadőreink szembeszálljanak az orkokkal és végezzenek velük. Mint látható, egy igazi egyedi darab ez, egyedi elképzeléssel... na abbahagyom az ironizálást.

Persze joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért tekintettem meg - hiszen már a trailer alapján látszódott, hogy ez egy gyenge ZS-kategóriás film, de kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki ebből James MacPherson rendező, hátha kellemes meglepetés ér - no meg Gyűrűk urán kívül még nem láttam orkos filmeket, úgyhogy gondoltam egy kuriózumra lelek. Film nézése közben döbbentem rá, hogy milyen naiv voltam, hiszen a csupán egy filmre specializálódó paródiák általában nagyon rosszak szoktak lenni - gondoljunk csak a 300 paródiára, az volt az utolsó a Dale & Tuckerig, amit megtekintettem ebből a műfajból, mert az már sok volt. Ellenben a Scary Movie franchise, mely horrorfilmek tucatjait dolgozza fel és fordítja ki, nem véletlenül lett olyan sikeres és élt meg több folytatást is.

Nem is tudom, hogy működne-e ez a film egyáltalán, ha egyedi megoldásokat is tartalmazna (az orkok modern korba emelésén kívül), és nem a Gyűrűk urára reflektálna folyamatosan. Az Orcs! egyik erőssége viszont az, hogy szerencsére nem veszi komolyan magát, nem kerülnek előtérbe a nagy életigazságok, de sajnos ezzel együtt a karaktereket is jobban kidolgozhatták volna, ha már a történet kidolgozottságát nem vitték túlzásba. Az orkok arcsminkje amúgy nem is lett annyira szörnyű, bár odafigyelhettek volna, hogy az emberi karok ne látszódjanak már ki a páncélok közül, elég illúzióromboló, főleg a terebélyes hónaljkutyával karöltve.

Szóval míg a Dale & Tuckeren jóízűen és önfeledten tudtam nevetni, ez a film legfeljebb kétszer érte el ezt nálam. Tekintve, hogy ez lenne a fő célja, és nem az, hogy elmerüljünk a történetben, a háttérvilágban, a film megbukott. Mindenesetre, haveri társaságban sok doboz sör mellett egy fogyasztható termék ez, és remélhetőleg x-év múlva, amikor valaki ismét orkos paródiára adná a fejét, akkor már nem csak a Gyűrűk urából és a Hobbitból kell táplálkoznia, hanem több fantasy filmből is meríthet, mert egy jó paródiának az az alapja. Potenciál van az "ork-filmekben", hiszen a zombikhoz meg egyéb szörnyekhez hasonlóan tökéletes rosszfiúk: csúnyák, büdösek, gonoszak. Pont olyanok, akiknek az elpusztítását szívesen nézi a néző és jól szórakozik rajta.