Thor (2011)

Úgy emlékeztem, hogy a Thorról már írtam annak idején, de a blog bejegyzéseken végigfutva a szememet nem találtam semmi bizonyítékot erre, úgyhogy ha már az X-Mennél úgyis megemlítettem, akkor pótlom a hiányosságaimat, bár már koránt sem annyira frissek az élményeim.

Kezdjük ott, hogy aki egy Vasemberhez hasonló bombasztikus durranásra számított - az nem kapja meg ezt. Ennek az az oka, hogy Thor múltját bemutatni sokkal nehézkesebb, mint egy amerikai multimilliárdos tékozló életét, mert itt egy komplett mitológia állt a háttérben, jégóriásokkal, asgardi (rohadtul) fejlett civilizációval, akik ennek ellenére továbbra is lovakkal közlekednek. A film azért megpróbálja az elején helyre tenni a nézőt, kapunk is ízelítőt Thor heves vérmérsékletéből, Loki ármánykodásaiból, meg Odin messzemenő bölcsességéből - utóbbival csak annyi a gond, hogy rohadtul elfelejtenek szólni a nézőnek arról, hogy Odinnak x évente mély álomba kell esnie, és amikor a film első harmadánál földre roggyan, szerintem nem én voltam az egyedüli, aki azt hitte, hogy a halálos ágyára került.

Ha azt mondtam James Francóra, hogy tavaly igen csak mozgalmas évet zárt, akkor ez ugyanúgy igaz Natalie Portmanre, az idei évet illetően. Black Swan, No Strings Attached, Your Highness, Thor, csak az év első felében, elég jól bírja a Star Wars saga egykori Padméja. Ennek ellenére szerelmük Thorral igen csak erőltetettnek tűnt számomra, de várható volt, hogy nem lesznek közömbösek egymásnak.

És ha már Thor, akkor az tényleg elmondható, hogy a Thor című filmnek Thor a legnagyobb erőssége, Chris Hemsworth erre a szerepre termett. Kigyúrt alkata mellett futja néhány poénra is tőle, a "Kell ló" beszóláson mai napig nevetek. A Lokit játszó Tom Hiddlestont még nem tudom hova rakni, a karaktere kissé Jack Sparrow-ra hajaz, akiről szintén nem tudjuk sose, hogy mit is akar valójában (hacsak nem látjuk pontosan, hogy az iránytűje kire/mire mutat), csak Loki sokkal elvetemültebb. Vagy inkább csalódott. Mondjuk egy befogadott gyerek még mindig nem kezd el gonosz dolgokat művelni, amikor kiderül róla, hogy egy gonosz nemzedék fattya, csak azért mert ő "gonosz" eredetű - ember, több ezer éven keresztül a jó asgardiak neveltek! Igazából azért vagyok kellemetlen helyzetben, mert nem olvastam még egy Thor képregényt sem, és egy film alapján ítélkezni ilyen képregényhős franchise-ok esetében nehéz. De az Avengersben biztos kap elég szerepet Loki, hogy még árnyaltabb képet kapjon róla a néző.

Még azt is hozzá kell tennem, hogy éljen a multikulturalizmus! Ahogy olvastam, sok rajongónál kiverte a biztosítékot, hogy a kapuőrző Heimdallt egy színesbőrű alakította, és Thor legjobb haverjai között is van egy ázsiai, úgyhogy nem kell félteni az asgardiakat, nem rasszisták, örülnek a változatosságnak. Elképzelem azért, hogy a régi vikingek, hogy be lehettek szarva, amikor megláttak ilyen kinézetű isteneket, akik rohadtul nem passzoltak a kék szemű, szőke hajú viking prototípusokhoz... Szóval jó dolog a multikulturalizmus, de azért nem kellene mindenhova beleerőltetni.

A film másik gyengesége Thor jellemváltozásában rejlik. Illetve abban, hogy ezt a szerelmi szálat elmélyíthették volna, mert most kb. annyi jön le a nézőnek, hogy "egymásra mászott az isten meg az asztrológus kiscsaj" és ez a "szexuális élmény" olyan megváltást hozott neki, mint a Buffy sorozatban Angelnek (igaz nála fordítva működnek a dolgok). Persze nem kerül sor semmilyen szexre, de nem is érzékelteti a rendező azt, hogy Thor most mégis mitől lett hirtelen önfeláldozó több ezer éves heves vérmérséklettel leélt idő után.

Szóval a Thor nem tud olyan maradandó élményt kelteni, mint azt tette a Vasember, de mivel a Marvel tudatosan építi meg az utat az Avengers mozihoz, ezért szükséges volt őt is bemutatni. Azért nem nevezném rossznak, de a látványvilág, főleg az asgardi, sok helyen kilóg, és számítógépes ízt hagy maga mögött - ezért most félelmeim is támadtak a Green Lantern mozi miatt Oát illetően. De az már egy másik kérdés. Remélhetőleg azért a folytatásokban, mind az Avengers és mind a Thor 2 esetében javítanak ezek a látványbeli gubancokon, és egy izgalmasabb történetet is sikerül eszkábálniuk, mert a Thorban szembetűnőbb volt az akciók hiánya, mint a Vasember 2-ben tavaly. Igaz, Kenneth Branagh rendezőnek nem is állt rendelkezésére egy Robert Downey Jr. vagy egy Mickey Rourke, akiknek nyugodtan hagyhatta volna, hadd produkálják magukat.