Centurion (2010) & The Eagle (2011)

Nem csinálok ebből szokást, hogy két filmről egy poszt keretein belül gondolkodjak, de mivel ennyire összekapcsolható a kettő, most mégis bátran megteszem ezt. Ez a két film összevegyítve egy remek alkotás lett volna, de külön-külön meg pont az hiányzik belőlük, ami a másikban megvan. Így egy baromi jó film helyett kaptunk két átlagosat.

A Centurion a IX. légió sorsáról szól, míg a The Eagle pont ennek a következményeit öleli fel. Amúgy nem tudom, hogy miért lett ennyire felkapott a 2000-es évekre a Római Birodalom a mainstream filmekben: kaptunk már Gladiátort, többet is, Arthur királyt római köntösben, most meg ezt a két alkotást Neil Marshall és Kevin MacDonald rendezőktől. Mivel két külön rendezőről van szó, ezért nem is köthető szorosan össze a két film, pl. XY vezette a légiót az egyikben, és YX a másikban, a Sas összetörik az egyikben, míg a másik pont a visszaszerzésére fókuszál, de a központi témája mindkettőnek Róma, és ez alatt nemcsak a várost kell érteni, hanem mindent, amit Róma megtestesített az ókori ember számára.

Külön-külön elmennek, ha viszont összegyúrnánk a két művet, mármint a két film erősségeit, akkor egy nagyon szórakoztató és tanulságos történet kerekedne az egészből. A Centurionban megkapjuk a brutalitás vizuális látványát, és egy-két karakter egész jól ki lett dolgozva. Sajnos azonban megelégszik azzal a kritikával,  hogy Róma is szar, a civilizálatlan népek is szarok, ha normális vagy, akkor a kettő között megbújsz kirekesztettként. A The Eagle már finomabban nyúl Róma degradálásához, de ennek meg az a problémája, hogy már-már túl komolyan veszi magát - és akkor kapunk olyan jeleneteket, ahol nem mutatják a vérengzést, mégis miért? Ugyanolyan velejárója volt ez az ókori életnek, mint az, hogy orgiákat szerveztek egyfolytában...

A The Eagle jobban megfogalmazza a kritikáját a két nép felé, jobban kiemeli a hátterét a két csoport között húzódó konfliktusnak, és így a néző sem tudja sokáig eldönteni, hogy most kihez is húzzon a szíve. A vége felé már itt is elvetik a sulykot, és a vadakat már teljesen indokolatlanul gyilkoló barbárokként ábrázolják. Ami vicces közös motívum a két alkotásban, hogy a rómaiak akármekkora előnyre is tegyenek szert a menekülés kezdeti szakaszában, a civilizálatlan népek akkor is utol érik őket rövid időn belül - biztos Nike cipőt használtak, tehát nem is lehettek igazán civilizálatlanok.

Röviden összefoglalva tehát, a Centurion egy sablonos történet, végtelenül leegyszerűsített kritikával, azonban nagyon jól kidolgozott akciójelenetekkel, és poénokkal. A The Eagle ezzel szemben már sokkal realisztikusabb próbál lenni, de ahhoz nem elég csupán egy-két jól kidolgozott karakter, ábrázolásban sem szabad megijedni a durvább részletektől. Ebből következik az, hogy el lesz húzva a sztori, és a harci jeleneteket sem viszik túlzásba - a végső harc kb. 4 percből áll, kapunk egy áttűnést, és bamm, már a harc végén találjuk magunkat. A The Eagle másik problémája a becsület túlhangsúlyozása. Mármint értem én, hogy ez az ókorban máshogy működött, de a mai világban sajnos azzal nem megy többre a rendező, ha minden második párbeszédes jelenetben a becsületről szónokolnak hősei, hiszen egy idő után ez is hozzájárulhat az unalomhoz. Még amit sajnálok, hogy Mark Strong ilyen jelentéktelen mellékszerepet kapott - vagy lehet, hogy csupán arról van szó, hogy tényleg nem illenek hozzá a pozitív szerepek? Nem tudom, de mivel egyik kedvenc színészem, igazán sajnálatos, hogy ennyire elfuserált szerep jutott neki.

Jamie Bell, mint az újdonsült rabszolgatartó

Azonban a két film három főszereplőjére, Michael Fassbenderre (Centurion), Channing Tatumra és Jamie Bellre (The Eagle) nem lehet panasz, főleg utóbbit kell kiemelni, aki tökéletesen megjátssza a kettős szerepet, és ugyanúgy átveri a gazdáját, mint a nézőt is a film egy bizonyos pontján. Fassbender meg rendkívül sokat fejlődött 1 év alatt, hiszen Magneto megszemélyesítésében messze túlszárnyalja a Centurion főszerepét. Ha valaki tehát egy pörgős kosztümös akcióra vágyik, akkor a Centurionra tegye le voksát, ha valaki más pedig szereti a karakterfejlődésre összpontosító alkotásokat, akkor a The Eagle lesz a számára megfelelő film.